Az Öt Kenyér logója Öt Kenyér: keresztény-meleg portál Sorskonyvnelkul.blog.hu English

Deutsch
 Nyitólap  >  Olvasóterem  >  Kereszténység és homoszexualitás  >  Melegként élni az egyházban  >  I. Egyháztörténet, társadalomtudományok  >
Kiemelt oldalak  
  • Ha csak 5 perced van…
  • Olvasóterem
      
  • Kereszténység
  • Homoszexualitás
  • Kereszténység és homoszexualitás
  • Kitekintés
  • Tudáspróba
  • Kérdések – válaszok
  • Kislexikon
  • Szentírás-elemzések
  • Teázó

  • Az Öt Kenyérről
  • A honlapról
  • Az egyesületről
  • A közösségről

  • Keresés
    Keresés / Search / Suche
     
      

    Egy katolikus orvos cáfolatai

    (Mások, 1996/12., 9–11. o.)

    Mint embert, mint orvost és mint gyakorló katolikust is mélyen elszomorít az utóbbi időben a konzervatív sajtóban és egyes politikai körökben a homoszexuálisokat ért méltatlan, alacsony színvonalú és nem szűnő támadássorozat. A végső lökést írásom megfogalmazásához a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának ez ügyben közzétett félresikerült állásfoglalása adta.


    Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának állásfoglalása a homoszexualitásról

    Aggodalommal tapasztaljuk, hogy társadalmunkban egyre nagyobb teret kap a homoszexualitás. A homoszexuálisok és pártfogóik nemcsak toleranciát követelnek, egyenrangra emelik ezt a szexuális viselkedésformát a monogám heteroszexuálissal. A keresztény orvosok állásfoglalása ebben a kérdésben a következő.

    1. A homoszexualitás az emberi természet rendjétől eltérő szexuális magatartás.

    2. A Biblia, az Ó- és Újszövetség tanúsága szerint Isten előtt utálatos. (3Móz 18,22; 20,13; Róm 1, 26–28; 1Kor 6, 9–10)

    3. Kialakulásáért genetikus vagy hormonális eltérések a legritkább esetben felelősek, nagy jelentőségűek a környezeti hatások.

    4. Mivel Isten érdekünkben teremtett jó rendje elleni lázadás, ezért bűn. Isten a bűnt elítéli, a megtérő bűnösnek Jézus Krisztusban kegyelmet ad.

    5. A homoszexuális nemi élet magával vonja rossz következményeit az egyén (nemi úton terjedő betegségek, AIDS, pszichés zavarok), a család, az emberi közösségek életében.

    6. Még az intim szférájukban ilyen szexuális életet élők is nemcsak magukért felelnek, de partnerükért és tettük továbbgyűrűző hatásáért is. Az ilyen embertársaink testi-lelki segítségre szorulnak, hogy szabadulhassanak ettől a gyakorlattól és a következményes betegségektől. Gyermeknevelés rájuk nem bízható.

    7. Komolyan kell törekedni a megelőzésre.

    8. Társadalmi elfogadása súlyos veszélybe sodorja a még testileg-lelkileg éretlen embereket.

    9. Oktatásban, médiumokban meg kell akadályozni a deviáns szexuális magatartásformák propagálását.

    10. Reklámozni kell a harmonikus családi életet.

    Dr. Drenyovszky Irén

    A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának elnöke


    Az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 1974-ben (!) ünnepélyesen törölte a betegségek listájáról a homoszexualitást. Ma már nem tekinthető szexuális zavarnak sem. E csoportban csak az lehet a probléma, hogy nehézségeket okozhat saját nemi hajlamaik elfogadása vagy az intoleráns társadalom nyomása.

    A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának ez a rendkívül veszélyes nyilatkozata több sajtótermékben is publicitást kapott. Nem szeretném, ha az lenne a látszat, hogy őszinték lennének érveik. Valójában ők, az üldözések szervezői sosem dőltek be a saját elméleteiknek. Régen is tudták, ma is nagyon jól tudják, mit tesznek. Szörnyű sületlenségeket szavaltak, de meghatározott céllal. Legalább annyira igazságos lenne gratulálni nekik a politikai intelligenciájukért (Machiavelli után: a cél szentesíti az eszközt), mint csalással vádolni őket. Tudatosan hazudtak és csaltak, bármilyen mélységbe leszálltak az emberi faj megvédésének hamis küldetéstudatában. Áldozataik, a homoszexuálisok viszont hiszékenyek és együgyűek voltak, akik aszerint, hogy a világ Istenben vagy Freudban hitt, maguk is elhitték, hogy e „sötét bűn” a páriák szintjére alázza őket, vagy azt, hogy pszichikumuk sérülése miatt életük eleve kudarcra ítéltetett.


    Pontról pontra haladok végig állításaikon.


    1. „Természetellenes”? Valóban nem a legáltalánosabb szexuális irányultság. De mivel olyan régi, mint maga az emberiség, mondhatjuk tehát, hogy természetes, mivel a természeten nyugszik. Az állatvilágban is megfigyelhető, bár ez nem perdöntő.


    2. „Isten előtt utálatos”? Az említett szentírási hivatkozásokkal szemben az evangéliumok, és maga Jézus Krisztus soha, sehol nem tér ki a homoszexualitásra konkrétan, hasonló „utálkozó” hozzáállással, hacsak nem más aspektusból Mt 19,12-ben: „Van aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná… Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” Ebben a kijelentésében – sok egyéb mellett – benne lehet a homoszexualitás mind veleszületett, mind szerzett változataira történő utalás.

    A mózesi előírásokról csak annyit, hogy jó néhányukat túlhaladtuk. Pl. egy tisztátalan állat (sertés) ma szinte mindennapi étkünk, nem hordunk magunkkal kis ásót ürülékünk elföldelésére stb. stb. De ha azt kifogásolják, hogy ezek az ellenpéldák csak a praktikumból valók, nem pedig Mózes „erkölcsi törvényeiből”, akkor mit szólnak ahhoz, hogy Mózes megengedte, hogy válólevéllel elbocsássák asszonyukat, vagy mit szólnak pl. az ószövetségi többnejűséghez (pl. Salamon király)?! Nem célszerű „keresztény” állásfoglaláshoz feltételek nélkül az Ószövetséghez nyúlni… Nyilvánvaló, hogy a mózesi dörgedelemben nagy szerepe volt a zsidó népszaporulat védelmének a környező nagyhatalmak (Asszíria, Egyiptom) szorításában.

    És ha mégis az ószövetségi példáknál maradunk: 1688-ban a jezsuiták a Nagy Lajos Kollégiumban gyerekekkel előadatták Marc Antoine Charpentier-nek Bretonneau atya szövegkönyvére írt Dávid és Jonatán című operáját. Igencsak érdekes, hogy a jezsuiták ezt a művet diákjaik okítására alkalmasnak találták. Jonatán szinte kettészakad az apjával, Saullal szembeni kötelező engedelmesség és a Dávid iránti érzelmei között: „Mindent Saulnak köszönhetek; a természet a maga oldaláról sajna, száz halálos csapást mér a szívemre. Vajon nem tudnám egyeztetni a kötelességet a szerelemmel?” Furcsa mondat ez a XVII. sz. közepén, mely már akkor a homoszexuális vágyat a „természet” szavával magyarázza! Egyesek a XX. sz. végén sem jutottak el idáig…

    Ugyancsak a XVII. sz. végén Händel Saulus című oratóriumának szövegkönyvírója több merészséget mutatott, és szigorúbban ragaszkodott a Bibliához. „Milyen nyelv fejezhetné ki a fájdalmamat?” – énekli Dávid Jonatán halála után: „Nagy volt az öröm, amit veled átéltem, és szerelmed fontosabb volt nekem, mint az asszonyok szerelme.”


    3. Nem tudni, honnan veszik, hogy kialakulásáért genetikus eltérések a legritkább esetben felelősek a környezeti hatásokkal szemben. A jelenlegi adatok szerint a férfiaknál az öröklődés szerepe 50 % körül van, a fennmaradó rész a környezet hatásának tulajdonítható, melyen elsősorban biológiai hatást kell érteni, pl. egyes, a hormonok által kiváltott reakciók időzítését (Science).

    Három évvel ezelőtt derült fény arra, hogy az X kromoszóma egy kis része, az úgynevezett q28, kapcsolatba hozható a férfiak homoszexualitásával. Az átadás így anyai ágon történik, ezért sem fogynak el a homoszexuálisok.

    Elengedhetetlen, hogy a kromoszomális eredettel kapcsolatban ne öröklődő betegségként fogjuk fel a homoszexualitást (pl. hemofília), hanem olyan emberi variációként, mint pl. a vörös hajúak genetikus alapú különbözőségét.


    4. Nem hinném, hogy a homoszexuálisok „lázadnának a jó rend” ellen. Csupán élni szeretnék a teljes emberi életüket, beleértve a nemiséget is.

    Az erkölcsi demarkációs vonal nem a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok, hanem a mértékletesek és a kicsapongók között húzódik.

    Tudathasadásos az a vélekedés, hogy „a homoszexuális nemi hajlam természetesen nem bűn, de a tényleges szexuális kapcsolat már igen”. Az apácák és szerzetesek önként vállalnak az isteni kegyelem segítségével szüzességet, tisztaságot. Nem szabadna viszont emberek tömegeinek mindig előírni a szinte lehetetlent, a „pszichés kasztrációt”.


    5. Nyilvánvaló, hogy nem csak a homoszexuális nemi élet vonhatja maga után a nemi betegségeket. A világban az AIDS-fertőzések háromnegyed része heteroszexuális kapcsolatban jött létre.

    A homoszexuális nemi élet nem feltétlenül vonja maga után a szexuális úton terjedő betegségeket, hiszen a hűséges párkapcsolat, a petting, a biztonságos szex, valamint az óvszerhasználat kivédheti ezek bekövetkeztét.


    6. „Segítsünk, hogy szabadulhassanak gyakorlatuktól”?! A klasszikus pszichoterápiáról maga S. Freud írta, hogy „… az esetek többségében ez már nem lehetséges”. A modern terápiás eljárások kudarcai éppen a homoszexualitás ősi eredetéből vezethetők le. A pszichoterápia legfeljebb – ritkán – azt eredményezi, hogy a páciensnek elmegy a kedve a fiúktól is, és még magányosabb lesz, mint valaha.

    A behaviorista iskola kezelési módjának szadista változata: ha a vetítővásznon homoszexuális aktusok felvillanásakor nem nyomja meg az illető elég hirtelen a gombot, akkor azonnal áramütést kap. A férfi-nő közösülési képek alatt viszont kellemes zene szól, majd ismétlés. A sátáni doktor néhány hét alatt eléri, hogy pszichológiai értelemben szinte kiherélje a jelentkezőket, nincs többé bennük vágy a hasonneműekre, igaz, nem térnek át a heteroszexre sem.

    „Szabadulni” kényszerházassággal sem lehet, mivel ez mindkettőjük életét tönkreteheti, ha megtévesztésen alapul.

    Mivel nem betegség, hanem a nemi élet egy változata, így gyógyítani sem kell, és nem is lehet.

    „Gyermeknevelés rájuk nem bízható”? Kissé érthetetlen. Mint pedagógusokra, mint orvosokra, mint lelkipásztorokra, esetleg mint szülőkre? Előbbiek esetén igencsak sok kiművelt emberfőt kellene az utcára tenni.

    Jó néhány meleg és biszex ember férfi-női házasságban él, éppen a gyermek utáni olthatatlan vágyuk miatt kötve kompromisszumot. Rajongva szeretik gyermekeiket, példás szülők. Mégis el kéne szakítani őket gyermekük nevelésétől?!

    Ha pedig egynemű élettársak fogadnak be gyereket, miért ne tehetnék, hiszen nemi életüket természetesen diszkréten élve – ezt így teszik a heteró párok is – megadnák a lehetőséget a gyermek heteroszexuális fejlődésére, sokszor jobb érzelmi, intellektuális, anyagi kiegyensúlyozottságot biztosítva, mint az olykor ezek hiányától sújtott csonka családok vagy állami neveldék. Nem törvényszerű, hogy homoszexuális pároknak a nevelt gyermekük is azzá váljon, hiszen zömük is heteró családban nőtt fel, mégis más lett.


    7. „Megelőzés”? A génmanipuláció korában bármelyik magzatról meg lehet mondani a kromoszómaelv alapján akár a 10. héten, hogy nagyobb valószínűséggel homoszexuális lesz-e. Az ilyen utálkozó, megbélyegző megítélések által is befolyásolt közhangulat arra vezethet szülőket, hogy csak azért ne hozzanak a világra egyébként egészséges embereket, mert biológiailag egy kicsit mások! Remélem, nem ilyen „megelőzésre” gondoltak…


    8. „Elfogadása súlyos veszély”? Éppen hogy fordítva, társadalmi el nem fogadása veszélyes. Olyan társadalom tagjának lenni, mely elutasítja létüket, életmódjukat, egész világukat, eszményeiket, szexuális gyakorlatukat – mindezt legalábbis nehéz, ha nem lehetetlen ép lélekkel hosszan elviselni.

    A tapasztalatok azt tükrözik, hogy a homoszexuálisok életét folyamatosan keseríti, hogy a környezet kifejezetten ellenséges érzelmeket táplál irántuk, de a legjobb esetben is gyanakvóan figyeli jelenlétüket a heteroszexuális többség világában. Így nem találják helyüket a társadalomban, idegenné válhatnak a „normálisok” számára.


    9. „Meg kell akadályozni a propagálást”? Különbség van megjelen(ít)hetőség és propagálás között. Az embereknek tájékozottabbá kellene válniuk a nemi élet eme változatát illetően, kevésbé szabad fukarkodnunk az ilyen témák fölvetésével. Megengedhetetlen és káros lenne, hogy egyesek „tabu” alá helyezzék azt, ami számukra idegen.

    „Deviáns”? Attól mélyül vagy tűnik el a homoszexualitás „devianciája”, hogy a társadalom mennyire nyilvánítja deviánsnak ezt a viselkedést. Az oktatásban, nemi felvilágosításban elfogulatlan, valóban tudományos igényű elemzést kell adni a homoszexuálisokról.


    10. „Reklámozni a családot”? Ez az egyik mélypont, „reklámozni” szerintem az intim betéteket, vagy a mosóporokat szokás.

    A homoszexuálisok egyáltalán nem ellenségesek a családdal szemben, sokuknak hiányzik is a gyermek. Nem akarják senkire sem a maguk modelljét kényszeríteni. Nem tőlük kell hát igazán félteni a családokat, melyeket éppen elég valós veszély pusztít (szegénység, munkanélküliség, alkohol, drog, promiszkuitás, válások stb. …).

    A negatív demográfiai jelenségeknek szerteágazó előzményei és okai léteznek, így ezen a téren sem lehet bűnbakként beállítani őket.


    Befejezésként:

    A mértéktelen elfojtás, a túl szigorú tiltás, mely nincs tekintettel az egyén természetére, szerencsétlen következményekkel bosszulhatja meg magát. Meghasonláshoz, önértékelési zavarhoz, idegességhez, életundorhoz, alkohol- és drogfüggőséghez, esetleg öngyilkossághoz vezethet. Talán ez is eredményezte, hogy a katolikus egyház Új Katekizmusában a korábbiakhoz képest körültekintőbb megfogalmazások láttak napvilágot. A bíborosok és püspökök többéves együttmunkálkodásának gyümölcseként létrejött dokumentumot II. János Pál pápa is jóváhagyta. Idézek a homoszexualitásról szóló részből:

    „… a különböző századokban és kultúrákban rendkívül változatos formát öltött. Lelki keletkezésének eredete még nagyban feltáratlan. Nem elhanyagolható azoknak a férfiaknak és nőknek a száma, akik veleszületett homoszexuális hajlamot mutatnak.

    Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot; ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Ezek az emberek arra hivatottak, hogy Isten akaratát valósítsák meg életükben, és amennyiben keresztények, az állapotukból adódó esetleges nehézségeket egyesítsék Urunknak a kereszten hozott áldozatával.”

    Az idézett szövegrész hivatkozási alapul szolgálhatna a homoszexuálisoknak saját önbecsülésük védelmében, a tudatlan, farizeus, szemforgató, álkeresztény politikusokkal és klientúrákkal szemben.

    A szekták (Jehova Tanúi, a Hit Gyülekezete) és jó néhány provinciális protestáns egyház a katolikushoz képest intoleránsabb, ellenségesebb a melegekkel szemben. A keresztény felekezetek között sincs egység a homoszexualitás megítélésében.

    Tiltakozom az ellen, hogy általánosítva fogalmaznak: „a keresztény orvosok állásfoglalása ebben a kérdésben a következő”, ugyanis legfeljebb Társaságukról, illetve néhány szövegező kollegájukról lehet szó, nem pedig minden keresztény orvosról. Kiábrándító, hogy a Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága ilyen leegyszerűsítő, demagóg, előítéletes, orvosszakmailag is hibás és valójában keresztényietlen szöveget adott közre erről a fontos témáról. Dezinformáltak, vétettek az objektív orvosi felvilágosítás és tájékoztatás ellen. Sajnos a napi és a heti sajtóban is megjelentek (Új Magyarország, Új Ember).

    egy katolikus orvos

    (név és cím a szerkesztőségben)

    (Terjedelmi okok miatt csak a tanulmány kivonatos változatát közöltük.)


    Az oldal elejére
    Vissza a főoldalra
      
    Ajánló
  • Újdonságok
  • Mozaik kö­zös­ség
  • Gay Christian: a ke­resz­tény me­le­ge­kért
  • Protestáns melegek
  • Recenzió egy vatikáni dok.-ra
  • 25 tévhit a melegekről
  • Utam az önelfogadás felé
  • Nehéz együtt­élés (Fi­scher E.)
  • Egy jezsui­ta a me­leg­kap­cso­la­tok­ról (Mérleg)

  • Hírek
  • Német­or­szág­ban ke­resz­tény­de­mok­ra­ta po­li­ti­ku­sok kez­de­mé­nye­zik a me­leg pá­rok to­váb­bi egyen­jo­gú­sí­tá­sát (08.08)
  • Csirkehúst et­tek a me­leg­há­zas­ság el­len (08.06)
  • A melegházasság ellen imád­koz­nak a fran­cia temp­lo­mok­ban au­gusz­tus 15-én (08.08)

    Anglikándosszié…
    További hírek…