Kétségtelen, hogy homoszexuális aktusból nem születik új ember: senki nem is akar ilyesmit bizonygatni. Ellenben aki az „életadás” és a „gyermeknemzés” fogalmát szinonimának tekinti, csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy mennyire nem ismeri a kereszténységet.

    Szent Pál apostol e szavakkal küldi vissza egykori gazdájához az ő igehirdetése nyomán kereszténnyé vált, szökött rabszolgát. A „kereszténnyé vált” itt kulcsfontosságú: Pál ezen az alapon használja a „fiam” és az „életadás” szavakat. Az eredeti szöveg szerint az amúgy nőtlen és gyermektelen Pál apostol a gennaó igét használja, amelynek különböző alakjai a Szentírás más helyein „nemzeni, szülni, születni” stb. jelentéssel szerepelnek.

    Életet adni nem csak gyermeknemzéssel lehet. A materializmus kiábrándultsága szól abból, aki az emberi életet azonosítja a biológiai léttel. A Szentírásban két különböző görög szó van, amelyeket a magyar nyelv egyaránt életnek fordít. Az egyik a biosz (ebből van a biológia), a másik a zóé (ebből a zoológia). A biosz a vegetatív életet jelenti: a szaporodó, a környezetével anyagcserében álló organizmust. A zóé ennél sokkal több. Jézus, amikor magáról azt mondja, hogy „én vagyok az út, az igazság és az élet”, a zóé szót használja. A keresztény szóhasználatban a zóé az isteni életet, vagyis a szeretetet jelenti, s ha ezt aprópénzre váltjuk a mindennapokban, akkor világos, hogy a zóé nem a nászágyban születik, hanem áthatja minden pillanatunkat.

    – írja az Új Katekizmus, történetesen Az erotika címszó alatt.

    Akik mindezek ellenére úgy gondolják, hogy az emberi lét egyetlen lehetséges kibontakozása a gyermeknemzés vagy -szülés, aminek hiányában az ember élete gyümölcstelen, azok alkalmilag gondoljanak az alábbi, „gyümölcstelen életet élő” emberekre: Calcuttai Teréz anya, Assisi Szent Ferenc, Kis Szent Teréz – vagy Jézus Krisztus.

    Ebben a megközelítésben talán kiviláglik, hogy elnagyolt és végletesen csúsztató az az állítás, amely szerint a homoszexuálisok nem vesznek részt az életadásban.