Név: János

Dátum: 2004. szeptember 5.

Kedves Öt Kenyér Közösség!

Lehet, hogy rosszul ítélem meg, de a melegeket mintha arra szólítaná fel az egyház, hogy: „Köpd szembe magad!” Mintegy tizenegyedik parancsolatként. Ha nem így teszel, akkor aljas, alávaló senki vagy, csak a pokol kénköves lángja vár rád. „Hazudj! Mindenkinek, beleértve magadat is!” OK. Megteszem, mihelyt ez ex cathedra hangzik el. Addig viszont egyre inkább nehéz számomra, hogy ne undorodjam attól az ocsmány bagázstól, amely a Vatikán falai közt székel. Amiről nem tudnak vagy nem akarnak dönteni, azt biztos-ami-biztos alapon kikiáltják bűnnek és részükről a fáklyásmenet. Ha melegnek születtél, vess magadra! Legyen bűntudatod, lehetőleg gyötrő és önmarcangoló, már pusztán azért is, mert élsz! Fojts el minden vágyat, késztetést! Tökéletes recept a depresszóra, pánikbetegségre, infarktusra, rákra, az öngyilkosságról nem is beszélve. Összegezve: „Hazudj és dögölj meg!”

Nem akarok senkit megbántani. Az egyházat sem kívánom támadni. Istent sem káromlom. Erősebb a hitem, mint valaha. Hiszem, hogy a jellem, amit tőle kaptam, jó. Nekem a legjobb. Nem vitatkozom vele, nem hibáztatom. Senkit nem hibáztatok, hisz nincs is miért. Vállalom, hogy olyan vagyok, amilyen. Ugyan nem vonulgatok fel, nem járok táblával a nyakamban, nem hangoztatom másságomat semmilyen médiában. Egyszerűen: élek. Hűen magamhoz, ahhoz az emberhez, akinek Isten teremtett. Törekszem a boldogságra és a szeretetre. Merek boldog lenni. Merek szeretni. Merem majd előtte vállalni, ha lesz párom. Ha meg ezért mégis a kárhozat várna rám, akkor azt is vállalom. Ha egy adottság miatt, amit Tőle kaptam, Ő eltaszít magától, akkor nem is akarok mellette lenni. De hiszem, hogy nem fog ellökni. Emiatt legalábbis nem. Ha így lenne, akkor az egész Biblia hazugság lenne.

Elnézést, ha valakit megbántottam, nem volt célom. Pusztán néhány észrevételemet írtam le, amik persze támadhatók.

Üdvözlettel: János